Találkoztam ma Zs-vel és egészen nyugodt vagyok, mintha búrában lennék hermetikusan lezárva. Vagy szkafanderben. Nem történt semmi, mégis, talán az a két mondat megóv a kiborulástól. Szerinte nem biztos, hogy nem szeret, lehet, hogy egyszerűen csak a fejébe vette és most azt gondolja, mert megbeszélte magával.
Zs. jófej, fogunk még találkozni. Egész jól bejött, tegnap írtam neki, éjszaka lebeszéltük és ma találkoztunk.
Éjszaka helyett délutáni alvás, pont mint régen. Jól esik. Pihenek egyet, aztán majd csinálom a dolgom.
Jó ez így... (nem jó, de mégis, mert megnyugtat).
És amúgy bori, ópium
Hogy sokmindenről nem beszéltem Neki.
Most szánalmasan, nyomorultul jöttem ki az egészből, az elhagyott rossz természetű kis veréb, akit nem lehet szeretni. Nem mellesleg másodszor fordul elő, hogy egy cigánylány jobb volt nálam.
Pedig Ő sem tökéletes, csak én ahelyett, hogy az arcába vágtam volna, inkább elfogadtam Őt olyannak, amilyen és szerettem olyannak, amilyen.
Rihanna - Stay
https://www.youtube.com/watch?v=PAtCi8apV4Q
...hogy sok volt a hét. Nem tudok túllendülni bizonyos problémákon, nem tudok kiegyensúlyozott lenni. Az énhatékonyságom és énkomplexitásom egyenlő a nullával. (Ki ez az ember?)
... és hogy szerelmes vagyok. Elmondhatatlanul szerelmes. Nem gondoltam, hogy valaha lesz még ilyen az életemben. Szeretem Őt, fájdalmasan. Nem bírok egy napot sem anélkül, hogy látnám, hogy megölelne. Néha hülyén viselkedek, az eddigi rossz tapasztalaim miatt. Sajnálom... Megpróbálok nem így, de nehéz. Gyakran nem sikerül.
Szükségem van rá. Félek, hogy nem találkoznak az elképzeléseink a jövőre nézve. Ha elveszítem, belehalok...
Azért jusson eszedbe az is, hogy milyen szerelmesen nézted azt a négy őzet...
Halk zene szól...:
https://www.youtube.com/watch?v=H0wqKMX-igU
Csak emlékeztetlek, Feszes, hogy ma nem volt jó érzés, amikor azt mondta, hogy ez nem fog megváltozni, gondolkodj el rajta, hogy tudsz-e ezzel együtt élni.* Ő úgy döntött. És pont.
Jusson majd eszedbe, hogy mit éreztél, amikor erről volt szó. Kongó doboz voltál, végtelenül csalódott és kiábrándult.
És mint tudjuk, a holt szóval pedig nem az a baj, hogy nem okos, nem szép - a baj vele az, hogy öl.
Alapvetően nem árult zsákbamacskát, tiszta sor.
De Feszes, te nem ilyen nő vagy!
*(Feszes már abban a pillanatban tudta, hogy nem tud ezzel együtt élni. Akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy Iván nélkül kell élnie.)
Bárcsak, bárcsak, mert...
"Nekropoliszban zene zendült
Egy süket, őszi napon.
Én már meghaltam akkor régen
S feküdtem vörös ravatalon.
Sírt az ajtóm. Csöndben belépett
Valaki és nevetett,
Valaki, kiért sokat sírtam
S akit halottan is szeretek.
Megsimogatta sárga arcom
És kacagott, kacagott:
»Fény-emberem, idekerültél?
Csúf Budapest a ravatalod?«
»Hát nem emlékszel már a fényre,
Mely déli sírokra száll?
Itt Budapesten csúf az élet
S ezerszer csúfabb a halál.«
»Gyere innen Átok-városból,
Gyere, halottam, velem,
Itt nem lehet szépet álmodni,
Itt nincsen könnyes, nagy szerelem.«
És kezeim puhán megfogta
És kacagott, kacagott
S azóta déli temetőbe
Készül egy szegény halott, halott."
És amúgy meg kérem vissza a napsütést és kérem vissza a lovaimat!
"Kinek csak álma boldog és szeretne
ölelni árnyat, széllel víni harcot,
mély tengeren úszom, nem érve partot,
homokra építek s irok szelekbe."
... hogy minden csak egy hajszálon múlik. Konkrétan...
Mai nap margójára:
Lykke Li - I Follow rivers
https://www.youtube.com/watch?v=vZYbEL06lEU
Az ötödik hegy. Coelho írta, és bármennyire szeretném az alábbi részt, nem tudom szó szerint idézni.
Utazókról szólt. Arról, hogy messzire eljut az utazó, poggyászával a kezében, de hogy mit visz magával útja végeztével, az attól függ, vajon üres volt-e a bőröndje, volt-e hely benne az új élményeknek, tapasztalásoknak, tanulási folyamatoknak, vagy úgy meg volt tömve régi berögzött mintákkal, sebekkel és sérelmekkel, hogy az újnak nem jutott benne hely. Eképpen az út értelmetlen is marad, hisz vajon ki akar eljutni a világ másik végébe, ha onnan semmit nem vihet szuvenirként magával.
....
Miért nem akarsz társam lenni abban, hogy végre kidobálhassam a bőröndből mindazt, ami rohad? Ami fájdalmas halál szagát árasztva megmérgezi a lelkemet és nincs kedvem, nincs erőm ránézni sem, csak vonszolom magammal az ötödik hegyen túlra is, remélve, hogy aki szembejön, nem érzi köröttem a gennyes seb savanyú szagát.
Szeretnék virágokat szedni és napsütést egy óriási, tiszta, új, könnyű bőröndbe! Szeretném tudni, hogy semmi baj nem érhet, mert mögöttem vagy, akkor is, ha tévedek, ha valamit nem jól mondok, vagy rosszul csinálok, mert tudnod kell, hogy biztosan nem a gyűlölet vezet.
Biztos, hogy te annyira akarsz ragaszkodni saját sebeidhez?"
