Hogy vannak a lovak, ez volt a kérdés...

A lovak szépek, fantasztikusan szépek, mindig csodálkozva nézem az izomzatukat, a felépítésüket, hatalmas testüket, erejüket. Tegnap megint néztem őket, bámultam a nagy barna szemeikbe, éreztem az illatukat és a szalma illatát. És jajjj, minden találkozás, minden alkalommal újra és újra feltépi a sebet. Iszonyatosan hiányzik a lovas életem. K-val a szex és a lovas élet volt csak jó. Mintha tegnap lett volna, tisztán emlékszem mindenre. Mégis, kivülről szemlélem csak, már valóban a múlt. És sajnálom, hogy az a fejezet lezárult az életemben. Nem hiszem, hogy ő nem ugyanazt érzi, mint én, amikor lovat lát, még ha erősebb is, mint én, még ha keményebb is, mint én, akkor is, hiszen ő volt a bajnok. Most talán párra találtam, van tökéletes szeretőm is, mégis minden alkalommal, amikor bemegyek az istállóba, vagy lovasversenyt látok, összeroppanok egy kicsit. K-t elengedtem, de a lovasszerelem örök, olyan, amilyenből egy életben csak egy és egyszer van.

Jó álmom volt az éjjel. Bár K-val álmodtam, nem borította meg a napomat. Semmi extra, csinos voltam és boldog álmomban. Ennyi.