A minden évben szokásos évértékelőmet már hetek, vagy inkább hónapok óta halogatom. Nincs miről írnom, nincs nagyon mit feldolgozni, mert nem történt nagyon semmi és nincs hajtóerő, így nincsenek igazi tervek sem. A tavalyelőttről hozott ballasztokat azóta sem tudtam letenni.
A tavalyi évben meghatározó volt az ingatlankeresés és a gyerek lelki egészségének megőrzése és fejlesztése, ezért lettem játékterapeuta, gyermek coach és a rajzvizsgálati szaktanácsadó képzést is ezért csinálom, ami már az elejétől fogva sok sok megvilágosodást és választ adott.
Csalódottság, reménytelenség és erőtlenség, kimerültség van. Súlyos szavak, súlyos érzések, remélem, hogy kipihenek, kiírok, kibeszélek, kizongorázok-gitározok-csavargok belőle egy nagy részt a napokban. Tudom, hogy nem ez a legjobb gyógyszer.
Dolgoznom kellene, de az sem megy, mert nem vagyok hatékony néhány hete, mindent csinálnék, közben semmivel sem haladok, keresem magam teljes önbizalomhiány kíséretében. Másrészről van bennem egy hajtóerő, egy kielégíthetetlen kíváncsiság és tanulásvágy, ami által folyamatosan fejlődök, de közben szétszórom magam, mert mindent nem lehet csinálni. Valahogy választanom kell, vagy összehangolni, hogy hogyan férnek össze ezek. Gyanítom, hogy az a baj, hogy most teljesen megborult az egyensúly, a gyerek-házimunka elviszi a fókuszt teljesen, nem tettem a munkára és a szerelemre eleget. Utóbbit most inkább nem elemzem, az egy külön etap lesz.
A születésnapi üzenetek megint hozták a meglepetéseket, azaz, hogy akitől kézenfekvő lett volna, nem jött, akitől nem számítottam, jött. Semennyire nem motivál most, eddig mindig szeretettnek éreztem magam ezektől, de most üresen hagy. Egyedül Iváné töltött el valami miatt melegséggel. Őszintének és szeretetteljesnek éreztem, talán a megszólítás miatt.
Ha reálisan próbálok nézni előre, akkor a legnagyobb sikereket, töltetet két fronton érhetem el: az egyik, hogy jól nézek ki, a másik, hogy eljárok egyetemre, tanulni és tanítani és szakmailag is fejlesztem magam, ez is önbizalmat fog adni. Milyen hiányt próbálok betölteni papírokkal? Ez volt az egyik kérdés Ágostonnal és a Századossal. Már tudom a választ.
Következményes kérdés, hogy mit tanuljak, erre talán a coaching fogja megadni a választ és az önismeret. A PHD annyira bennem van, mint anno az MBA, tudtam, hogy azt meg kell csinálni a lelki békém érdekében. Eddig csak profitáltam belőle, egyetlen hátránya, hogy ad magam felé egy elvárást, úgy érzem, hogy MBA-sként nem adhatom alább egy bizonyos szintnél. Vajon a doktori mit fog hozni? Vizsgastresszt biztos. Andris szerint felejtsem el. Sokszor igaza van, de ha nem megyek, akkor nem lesz megnyugvásom. Nem tudok választani, a coachingot is magasabb szintre kellene emelnem, emellett mérnök is akarok lenni. EBK szakmérnök, vagy biztonságtechnikai mérnök, két évembe telne, nem érzem megugorhatatlannak, ezt sorolom harmadjára. Csinálok azért egy swotot.
Legfontosabb teendők az évre:
1. Találni egy házat és felújítani, vagy építeni egy újat
2. Bombanő projekt: egészséget megtartani, sokat sportolni a beachbodyért, a két plasztikai műtéten túlesni.
3. Egyetemi jelentkezést nem elfelejteni, phd + choaching. Itt feladat, hogy kibírjam, hogy Veszprémbe kell járni és hogy el tudjam kerülni a Századost.
4. Tanácsadó vonalat májusra rendbe tenni - új weblap, új iroda, új program
5. Kitalálni, hogy a játékterápiából mit lehet kihozni, úgy csinálni, hogy ne vegye el túl sok időmet.
6. Nem fontossági sorrendben írva a pontokat: még a gyerek kérdés is nagyon nagy fókusz, a lelki és fizikai egészség, kiegyensúlyozott napirend, közösségbe járás. Ehhez a költözés segítséget fog jelenteni érzésem szerint.
7. Az 5.-6 pontot ahogy írom, jönnek a megérzések, hogy az idén is folyamatosan ki fognak billenteni a tervezett útról állásajánlatok, multis csábítgatások. Reálisan gondolva úgy látom, hogy ez most nem időszerű. Talán jövőre, vagy később, mindenesetre bíztató az atipikus foglalkoztási trendek erősösödése, változása. Most azt mondja egy hang elég hangosan, hogy "engedd el a multit, nem a te utad, már nem, lezárult egy szakasz". Látom és érzem magam egy közös vállalkozásban a Dokimmal (nem tudom leírni a nevét, mert még az is fáj). Ezt is el fogjuk baszni.
Vígasztalásul emlékeztetnem kell magam arra, hogy mindig jönnek lehetőségek, a holnap hozhat mindig valami jót, amire nem számítok. Ez már bebizonyosodott.
8. Nagy figyelmet kell fordítanom a kapcsolataimra, a szeretem emberekkel sokat kell találkozni és ápolni ezeket.
Magánéleti vonalon adok még 2-3 hetet, hogy lecsendesedjenek a dolgok, bennem is. Ami biztos, hogy stabilitásra, szenvedélyre és minőségi szexre szükségem van a létezéshez. Nem tudom, hogy ez hogyan fog realizálódni, mert nehezen veszem le a szkafandert, mindig kiderül, hogy hideg van nélküle, de most átadom magam a Gondviselésnek.
