mindenkinek megvan a saját magánvilága és nem tudom, hogy akarok-e küzdeni azért, hogy valamilyen szinten részt vegyek benne, vagy innét, kívülről szemléljem-e, - merthogy abból már kiestem -. mert a magányom ellenére azt hiszem, hogy mégis jobb itt, mert nem összekunyerált kis részecskékből teszek össze magamnak egy valami katyvaszt. Itt nincsen katyvasz, csak a semmi.
Miért ragaszkodom az otthoni "dolgokhoz"?
Ahelyett, hogy hátrafele néznék és keseregnék a magányon, jobban tenném, ha elhúznám a bélésemet a közeli pubba és jól bebasznék a helyi hmcs-kel. Aztán pedig felhívnám a merci cabriós sportos sznobot, aki nem is annyira sznob, hogy ha lenne olyan kedves és megnézné a térdem, főznék neki mégegy olyan rossz kávét, mint múltkor.
