Talán senki nem gondolta, hogy valóban felkerekedek. Még én sem. Nem is akarok ezzel foglalkozni. Régen rengeteget utaztam, most is úgy fogok elindulni, mint amikor csak néhány napra repültem ide, oda. Két bőröndöt viszek csupán, hogy bármikor tovább tudjak állni, ha nem tetszik valami, ne akadályozzon, hogy csak két kezem van, de sokkal több csomagom. Egyszerűen tudom majd húzni magam után az életem.
Középiskolás ofőm útravalója még most is kitart és segít:
Nem elég megborzongni,
De lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
De mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
Fagyot is bírni kell,
Ki acél akar lenni,
Suhogni élivel.
Nem elég álmodozni!
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell,
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el,
Jövőnket - tudni kell!
Nem elég a célt látni,
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! - Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer.
Nem elég a jóra vágyni,
a jót akarni kell!
És nem elég akarni,
De tenni, tenni kell...
