úgy érzem magam, mintha burokban lennék.
Alig tudok valamit felfogni. Olvasok, írok, jövök, megyek, intézkedek gépiesen és közben nem emlékszem, hogy mit csináltam két perce, azt sem értem, hogy mit csinálok most. Írok, de mit is? 
Írok egyet, hogy
2009.11.27. 15:16 feketebaba
3 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://feketebaba.blog.hu/api/trackback/id/tr816299973
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sookie 2009.11.27. 15:36:45
nagyon tetszik a blogod.laza stílus,megmondom a frankot.tetszik a felfogás amit az írásaidból le lehet szűrni.de tényleg :) emlékeztetsz valakire.ez jó érzés így tovább..szép napot sookie
2009.11.28. 09:54:42
beleolvastam én is a tidédbe, nem kommentelem egyelőre, mert pont elég ennyit kiadni magamból, a lényeg, hogy mintha lélektársak lennénk, vagy mi a szösz. :)
vagy talán tényleg ismerjük egymást... :)
sookie 2009.12.03. 15:17:37
ebben a világban bármi megeshet,az is lehet,hogy ismerjük egymást:) kitudja...de igen ez a lelkitárs dolog..hmm ebben van valami..:)tetszik..
