Hogy ma szuperhatékony napunk volt. Ha nem egy szar ügyben kellett volna eljárnunk, még egy jó csajosnapnak is beillett volna. Könnyes röhögések is voltak, a legintenzívebben akkor, amikor A. ráharapott a villám fogára (?), ami beletörött a szezámoscsirkébe. Kerestem én, hogy hol lehet, hát persze, hogy pont abban az egyben volt, amit A. kihalászott a tányéromból.
És hogy megnyugodtam, mert a lélek itt van, de még nem öltött testet, semmi gyilkosságot nem követünk el. Szegény, most kereshet magának mást, vagy visszajön később, na de ez most pont nem a legjobb hely és idő számára. Sem.
És hogy kaptam angyalt, könyveset csillogós golyóval a kezében, hogy felügyelje, hogy ne mismásoljam el a tanulást.
És hogy ma lehet, hogy ki kell kapcsolnom a telefonom, mert semmi kedvem beszélni a nagyon fontos emberrel.
És hogy azért mégsem kapcsolnám ki, mert a számomra nagyon fontos éppen most hív.
