Elindultam végre fél szélvédővel a kezemben matricát csináltatni. Mintha nem is ebben a világban élnék ma. Automatikus mozdulatokkal tettem a dolgom egész nap, automatikusan mentem át a piros lámpán megint, mintha ott sem lett volna és automatikusan teszem egyik lábam a másik után,…
Az előbbi bőgés elmúlt, már csak a röhögés maradt, mindenen. Táncikálok is, cigányzenére. A tükröt letakartam, ablakot nyitottam, örülök a napsütésnek, a kutyának (szerelemkutya), a szép zöldnek, a kukoricaszárnak a teraszon. Sálláláááá... :)
Nyerítve röhögök, ami aztán egy pillanat alatt fuldokló sírásba csap át, ami ismét röhögésbe. Van baj nálam...És mi a fenét keresek én ebben a helyzetben? Ez nem az én életem.Minden reggel hányok magamtól, amikor tükörbe nézek. Képtelen vagyok összeszedni magam, moslékul…
Az én érzelmeim is nagyon erősek. A büszkeségem még erősebb. Vagy inkább a tartásom, már ha lehet ilyenről beszélni az elmúlt hónapok távlatában. Vagy a szkafander. Tudom, hogy pocsékul kommunikálok, de nem megy most másképpen. Össze vagyok szakadva, a totális nihill és a…
Nem tudok koncentrálni. Mindennel foglalkozom, csak azzal nem, amivel kellene. Hiba. Többet már úgysem tudok tenni, max annyit, hogy szugerálhatnám az embereket. Mintha vizsgázni mennék, utálom az ilyet. Ha felkészült lennék, akkor élvezném, de így nem. Mindenesetre már…