Nyerítve röhögök, ami aztán egy pillanat alatt fuldokló sírásba csap át, ami ismét röhögésbe. Van baj nálam...
És mi a fenét keresek én ebben a helyzetben? Ez nem az én életem.
Minden reggel hányok magamtól, amikor tükörbe nézek. Képtelen vagyok összeszedni magam, moslékul nézek ki. Pedig igyekszem, mindent nem tettem meg az ügy érdekében, de sokat igen. Talán hamarosan lesz erőm és lehetőségem "mindent" megtenni. Tudom, amint kint, úgy bent, amint bent, úgy kint. Ennyi.
És amúgy bassza meg a ligeti pereces meg egy talicska majom.
És-és-és...
