Régi zenéket hallgatok. Előhozzák az összes rohadt emlékemet. Hiányzik a szórakozás, a pörgés, a bálozás, a csillogás, pipiskedés.
Szar volt, szenvedős, de éltem, szerelmes voltam, viszont szerettek, úgy, hogy fájt, úgy éltem, ahogy kevesen és ahogy talán soha nem fogok többé.
Szorít, gombócos, de egy könnycseppet sem tudok ejteni. Pedig egy pillanatra azt éreztem, hogy szeretnék húszéves lenni, és mivel ez sosem fog bekövetkezni...
Azt hiszem, hogy újdonsült szerelmes Böbibarátnőm cibálta fel az emlékeim.
Akkor most zene kikapcs... Hallgatok inkább egy kis "zajt".
