Elhatároztam tegnap, hogy érzéketlen leszek. Sokkal könnyebb lesz, ha nem szeretek senkit, nem foglalkozom senkivel, csak csinálom a dolgom, mint egy gép. Engem sem kell szeretni.
Egészen jól ment addig a pillanatig, amíg meg nem találtam apám elveszített véres papírzsebkendőjét. Megint vérzett az orra. Ma már többedszerre. Fogtam a zsebkendőt, kidobtam a kukába. Az érzéketlen leszek stratégia ezzel meg is borult. Ha baja lesz, belehalok. Az egyetlen férfi az életemben, aki engem igazán szeret és akiért bármit, bármikor. Remélem, hogy anyám tudja, hogy milyen szerencsés.
A többihez pedig csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy: soha másban nem csalódom, csak saját ítéletemben.
