Ezüstkígyó a karkötő, a nyaklánc fojtogat, szűk a cipő... Rám kiáltasz. Nem vigyázok. Nincsen korlát, ahol állok.
A lépcsőházban ereszkedem és a huzat a talpam alatt visz a földszint felé. Megtalálnak illatok és izgatóan a szemembe kap az összes szín és fény... Rózsaszínű szárnyakat akarok.
Fölém hajolnak, akik ott voltak, zsebembe nyúlnak... Ki ez a nő? Szem nélkül látok, lyukas az ég, gyönyörű fény vár!
Most jó...
Fölém hajoltak, akik ott voltak, utánam nyúltak, nem értek el...
Fölülről látom, már nem érdekel, gyönyörű fény vár!
