Hajnali kettő óta nem bírok aludni. Most fél négy van. Forgolódtam, káromkodtam kb. fél órát, aztán feladtam a reményt, hogy vissza tudnék aludni órákon belül. Pedig általában a végsőkig kitartok, azután lépek tovább. Nem akarok menni dolgozni, zombi leszek egész nap ezután az éjszaka után. Én is öregszem. :) Egyébként lehet, hogy valóban azért vagyok ilyen. A korral jár.
Azt álmodtam, hogy elhoztam magamhoz K. kisfiát. Megnyugodott velem, nem volt sírás. Szagoltam, puszilgattam, szeretgettem, imádtam, féltettem, mint egy kis hímestojást. Tulajdonképpen az én álmom volt az a gyerek, csak más valósította meg. Tehát félig az én gyerekem.
Babával álmodni azt jelenti a nagykönyv szerint, hogy igazságtalanul haragszom valakire, aki gyengébb nálam.
Valami van benne... Ugyan nem gyengébb nálam, de talán igazságtalanul haragszom rá, mégsem tehetek semmit. A csalódottság érzése felülír minden józanságot. Remélem, hogy tudja, hogy bár esztelenül, mégsem ellene cselekszem, hanem magamért, értünk, mégha az "értünk" a maga nemében nem is létezik.
