Annyira szörnyű, amikor valakiről képzelsz valamit, felnézel rá, tiszteled, felöltözteted mindenféle olyan tulajdonsággal, hogy mesebeli herceg lesz belőle és aztán egyszer csak rájössz, hogy jajj, ez csak egy hülye kis majom, aki jól megszopatott. És jót röhögsz magadon, hogy benyaltad sokadszorra is az "örök szerelem" dumát.
Aztán már nem mész el legyintve, hanem várod az alkalmat, hogy rúgjál bele egy nagyot, minimum a picsánrúgós cipőddel.
Amúgy nem valami nagy élmény ez a "való világ". Az illúzió jobb volt.
