feketebaba

Várnálak haza. Még annál is jobban, ahogy most várlak. Mert most is várlak mindig ide. De ügyintézőnek is kellenél. Sokat hallanád, hogy "vigyél el vizsgázni, mert parázok és nem akarom szétbaszni idegességemben a kocsit", meg "muti, hogy kell használni a fúrót" meg, hogy "már megint leszakítottam a szekrényajtót nagy lendületemben, de nem bírom visszatenni", meg hogy "hőcipőm tele van a kurva kft-vel és most hisztizek", vagy hogy "Nem tudom hogy oldjam meg..., megoldom egyedül, de kicsit hadd hisztizzek" vagy hogy "most kérek egy óra elvonulást magamnak és utána nyugton leszek". Pár év múlva biztosan lesz nekem is gyerekem (vagy nekünk gyerekünk). Akkor nem tudom hogy milyen leszek. Bár amit én a szüleimtől láttam, az pont az, ahogy Te csinálod. (Bár azt nem tudom, hogy mennyit szexelnek, vitatkozni szoktak, néha kimondottan üvöltöznek, de nagyon is társak.) Jó nagy családom van, jó nagy családi élettel, mi összejárunk sokszor apu testvéreivel, anyu nővérével, mivel egymás hegyén hátán lakunk (van bolond is a családban, csak úgy mondom). Tuti, hogy mindig be lennél fogva. Nem is a munka része miatt, hanem hanem, mert aki a családomban van, annak jár a röhögés mondjuk egy borfejtéskor. Pont, mint a "dallas-i Jujingok", pont annyit is vitázunk, de pont olyan jó a nagy családi ebédnél és bármelyik családi haknin. Egyébként rugalmas ember vagyok (főként a lustaságom miatt). Szeretem élvezni az életet, mindig mindent az utolsó utáni pillanatban csinálok meg (de azért mindig elkészül), amitől szenvedek - mármint, hogy nyomaszt, hogy még ott van és nem csináltam meg, de aztán megbeszélem magammal, hogy majd meglesz és újra örülök mindennek. Utálom, amikor nem tehetem, amit akarok, amikor nem szárnyalhatok, hanem csukott szárnyakkal kell üldögélnem. Mert szabadnak születtem (de nem magányosnak, nem társtalannak). Szex: nem tudom. Fogalmam sincsen, hogy milyen lenne, hogy alakulna fél év, egy év, öt év múlva. Gyerek után pedig főleg nem tudom. Nem biztos, hogy értelmes, amit leírtam, nem is nagyon passzol a témához, de vissza nem törlöm. Biztosan megvan az oka, hogy miért írtam le ezeket a dolgokat.