Hogy ma jó napom van.
És hogy a Bunkó empatikus, de rettenetesen együgyű. A többiekkel ellentétben és legyőztem a kiakadásom vele kapcsolatban (egyelőre legalábbis), a toleranciaszintet feltoltam jó magasra és még egy molyosgós, egyébént őszinte beszélgetésre is hajlandó voltam, mert nemcsak együgyű, hanem még szerencsétlenkedik is. Ok-okozat. Remélem, hogy segítettem neki azokkal, amikre felhívtam a figyelmét. Attól tartok, hogy nem lesz képes véghez vinni, pont a szerencsétlenkedése miatt. Mindegy, ennél többet jelen pillanatban nem tehetek érte.
Újabb sarkalatos pontja az életemnek, amit meg kell oldanom. Mármint az önnállóságot. Önmagában talán meg tudnám, csak azt kell kiküszöbölnöm, hogy az önállóság magánnyal párosuljon.
