Hogy mindjárt elhányom magam a Szürke tegnap esti postjától. Az jó, hogy ő antiszociális (lófaszt antiszociális), de én meg nem bírom az ilyen linkeket. Ha így folytatja, akkor tulajdonosa lesz egy picsánrúgásnak. Föld körüli pályára fogom állítani.
Tulajdon, vagy birtokos... Már a naplóíráskor is ezek kattog az agyam. Leírom, hogy tulajdonosa lesz és nem tudom, hogy mi a különbség a tulajdonos és a birtokos között. Tudom, de ez nem elég. Nem így kell tudnom.
Asszem túlvállaltam magam. Persze, ezt gyakran elmondom, de most tényleg. Bírom én, sőt, csak azt bírom, hogy sok a munka, de az egyetemmel azt hiszem, hogy feladtam a leckét magamnak. Nem hiszem, hogy képes vagyok megcsinálni. Legalábbis nem úgy, ahogy elvártam magamtól. És basszus iszonyatosan elkezdtem parázni, hogy idegbajt kapok attól a gondolattól, hogy atomhülye vagyok és hogy nincs időm készülni. Az hagyján, hogy időm nincs, de még ráadásul borzasztóan lusta is vagyok. Bár azt mondják, hogy azért kapom ezeket, mert elbírom, az idei év sok idegtépő nehézségét pedig azért, hogy lássam, hogy ennyit is elbírok. (Az "elbírom" és az "ennyit is elbírok" között kurva nagy a különbség.) Az a baj, hogy már a tű gondolatától is lesápadok, pont nem vagyok felkészülve még egy agyműtétre... Hogy is lennék, arra nem lehet. De most sehogysem tudnám végigcsinálni. Nyavalygok, aztán nem is nekem kéne végigcsinálni. Konkrétan nem az én fejemben kotorásznának, de én még ezt sem bírnám és fogalmam sincsen, hogy februárban hogy bírtam.
Ez egy összeszedetlen, mitöbb szétcsúszott bejegyzés, alpári, közönséges szóhasználattal, helyesírási és stilisztikai hibák tömkelegével és akkor is így marad.
...
Akkor a javítás máris megtörtént (de csak éppenhogy). Mert ugye az elveim és amit kimondok, amit leírok... az meg pláne. (szmájli)
