Érdekes, hogy van, amin éveken át nyűglődöm és van, amikor egyből bevágom az ajtót. De leggyakrabban csak megrántom a vállam és tovább sétálok. Valahogy megkeményedtem.
A kerék pedig forog. Az emberek jönnek, mennek az életemben. Néha visszatérnek egy időre, aztán újra továbbmennek. Vagy én megyek tovább. A barátokkal is pont ez a helyzet.
